Legyen egy könyv a kesztyűtartóban!

Végre újra elindult valami, egy társadalmi kampány, amely arról beszél, hogy olvassunk, tartsunk magunknál könyvet az autóban is. Már-már úgy nézett ki a helyzet, hogy csak politika van, válság és influenza; hogy a tájékozódást, a világban való eligazodást az interenetes portálok és a televíziós csatornák egyeduralják: erre egyszer csak kiderül, hogy irodalmat szerető emberek élnek itt is, a könyv, a nyomtatott betű élményére vágyó emberek.

Amikor elindították a „Legyen egy könyv a kesztyűtartóban!” kampányt a szervezők talán nem is remélték, hogy kezdeményezésük jelentős visszhangra találhat, de az egyes emberek kedvező és támogató véleménye a könyvek és az olvasás segítésének ilyetén módjáról egy szélesebb körű társadalmi támogatottságot vetít előre.

Ilyen méretű és tartalmú kampányhoz nem lehet nem csatlakozni: ezt tette az Ask the Cat, amely egyik alapvető feladatának tekinti kezdő magyar írók és költők bemutatkozásának a felkarolását, és ezt tette és teszi jónéhány autókereskedelemmel foglakozó, vagy csak a könyveket átlagon felül szerető cég és magánszemély is, amelyek és akik támogatásukkal segíteni igyekeznek az Ask the Cat munkáját.

Ez az első könyvbemutató, amelyet a támogatások lehetővé tettek: az előkészítő munkálatoktól kezdve, a kiadáson át, a könyvnek az olvasókhoz való eljuttatásáig nehéz és buktatókkal teli út vezet. Ha nincsenek értő és segítő támogatók, nem sok az esély rendben végigjárni ezt az utat. Márpedig ha nincs mű, nincs gondozás és kiadás, nincs kritikus olvasóközönség, akkor vajon lehet-e valakiből író?

Szilágyi Angéla verses-novellás kötete olyan, mint bármely tehetséges szerző első könyve: itt-ott talán még kiforratlan, de fellelhetőek benne az ígéretes életmű magvai. Furcsa, felkavaró sorok.